Vruja light
Indulás pénteken este/éjjel, hosszú az út, valaki semmit nem alszik valaki egy két órát, a
kiváltságosok pedig az egész utat végigaludhatták. Érkezés Podgorára reggel fél 7 és 9 között.
Rokkóban kávé, pénzváltás, vásárlás, kipakolás, bepakolás, csobbanás, várakozás, jegeskávé,
várakozás, napozás, várakozás… Vruja
Nagyon hamar felpakoltunk mindent, a személyzet ugyan az, nagy örömünkre a szakács is a
régi. Résztvevők: Heni, Ági, Csabó, Atis, Laci bácsi, Kati néni, Janika, Lóri, Zsolti, Árpi, Laci, Sasi,
Juli, Betti, Ádám, Matyi. Indulás és készülődés, hiszen valakik már merülni is szeretnének első
nap. Cél egy kis öböl Hvar szigetén. A víz eszméletlenül kellemes 27 fok, így nem csak a merülők
hanem az úszkálók is nagyon élvezték a kitértőt az első kikötő előtt.
A merülés bemelegítésnek volt szánva, de annál jobban tetszett mindenkinek a part és kis
barlang. Ugráltunk és söröztünk, pihentünk és napoztunk, égtünk és meleg volt, de megérkeztük,
ezért jöttünk.
Az első este célja Jelsa városka, ahol már előre örültünk a koktélozós lazulós helynek. A vacsora
hal és köret, isteni jó volt, már nagyon kellett. Sétálunk és pihenünk. Van alvós csapat, sétálós,
borozós és koktélos, de mindezt csak csendesen.
Kávé, reggeli, pihegés, elkezdődött az első teljes nap a Vruján. Reggeli után még volt egy kis
időnk, de utána már indultunk is a merülő helyre. A hátsóásztató szírt a cél, ahol sodrás és
hullámzás vár ránk. Egymás után érkezünk a vízbe, majd irány is a mélység hogy ne vigyen
minket össze vissza a hullámzás. 3 csoport van: Eke vezetésével a mély orvos / gyúrós csoport,
Laci bácsiék és Ádám vezényletével a maradék. Kisebb nagyobb nyűgök után azért sikerül
megkezdeni a bő fél órás merülést, körbe a szirten, a gerincen majd vissza is a hajóra. A kimászás
nem lett könyebb előző év óta.
Cél Stari Grad városka a védett öbölben, ahol majd kivárjuk míg a Jugó szél jön és megy.
A vacsora után nagyon hamar előkerül a pálinkásüveg, így szoros barátságok köttetnek pár
óra lefolyása alatt. Lehet a pálinka és bor hatása, de az is lehet hogy a Janika féle kubai zene
számlájára írható, hogy még táncolásra is sor került. A pálinka és más nedű tovább fogyott, így
lassan felszívásra alkalmas élelmiszer után kellett nézni. A kemény mag pizzázásba kezdett,
majd séta vissza a hajóhoz, azért lassan aludni kell menni, holnapra barlangi merülés van
tervezve.
Elmaradt a nagy éjjeli vihar és eső, bár a hvári hajók is átjöttek a mi kis kikötőnkbe és új kikötési
alakzatokat ismertünk meg. Kávé, reggeli, vissza a hajóra, elég hamar újra hozzászoktunk a
nehéz vrujai hétköznapokhoz. Az indulással most várni kell, de nem is baj, ki kell még pihenni
a tegnap estét. Várni kell hogy a vihar tovább álljon. Ilyenkor nincs jobb dolgunk mint újabb
sétálás és kávézás. Dél körül elindulunk és bár hajózható a tenger, de annyira nem kellemes. A
barlangnál nem tudunk merülni, így behúzódunk egy kis sziget mellé, hogy várjunk még kicsit.
De a búvárok türelmetlenek, merülni kell, így beöltözünk, inkább megnézzük a szirtet. A barlang
pedig megvár minket.
Ugrás a vízbe, itt nincs nagy áramlás és a hullámok is bírhatóak, a kapitánynak hála, jó a
parkolási pozíciónk. Szép volt a merülő hely, mindig jó ismeretlent felfedezni. 40 perc után most
sem fázunk még, kellemes 24 fokos a víz.
Nem maradunk sokáig, hiszen már nem fúj annyira a szél, indulunk Stomorska városába, ami
a legközelebbi védett öbölben lévő városka. Az út nem könnyű, kicsit vidámpark feeling. Nem
mindenki bírja jól, de szerencsére nem tart sokáig. A városka pici, tényleg pici, viszont tele van
léggyel ami nagyon fura…
A vacsora ismét hal, isteni finom, nagyon kedveljük Toma-t a szakácsot.
Előreláthatólag az este csendes lesz, hiszen a városka is nyugodt és a pálinkából sincs már sok.
Programilag az este nyugodt volt, ámde az időjárás máshogy gondolta. Sétáltunk merthogy
mást itt nem nagyon lehet csinálni. Atis és Lóri éjszakai ABCzésre indultak és mi elkísértük őket.
A csodájára jártak a fényeknek a helyiek és túristák. A nagy búvárok nem láttak sokmindent,
de állítólag szép volt. A vihar már közeledett a dombok felett és tartottunk tőle hogy aztán
hamarabb odaér mint kellene, így hát gyorsan visszamentünk a hajóra összepakolni. Ekkor már
nagyon villámlott és jött a szél is, úgyhogy segítettünk a hajót is viharképes állapotba tenni.
Szinte mindenki felébredt a nagy zajra és aztán viharra. Fújt a szél és ömlött az eső, de hamar túl
voltunk a nehezén és ezek után már csak egyszer hajnalban volt nagyobb eső és szél.
A reggel most nem volt szép napos, így a legközelebbi kávézót választottuk reggeli előtt.
Vártunk amíg már nem esik és a szél is elcsendesedik, hiszen meg akartuk merülni a közeli
halász hajó roncsot. Szerencsénk volt, elindulhattunk. Egy röpke 10 perc után el is értünk a
merülőhelyre, ahol mindenki gyorsan beugrált, hiszen nagyon nagy hullámok voltak, gyorsan le
akartunk jutni a szélcsendes helyre. 8 méteren már jobb volt a helyzet, de szembesülnünk kellett
az erős sodrással, nagyot küzdöttünk amíg 13 méter alá kerültünk, ahol már csendesebben
nyugodtabban lehetett búvárkodni. Meglett a roncs is hamar. Egy fából készült halász hajó volt,
ami kb 10 éve süllyedt el és Laci bácsin kívül még senki nem látta a társaságban. Bő 20 perc alatt
néztük meg a hajót, aztán indultunk is vissza. Részemről nagyon nagyot küzdöttem a sodrással,
szinte olyan volt mint egy víz alatti futópad, ahol ha szembe úsztam az árral nehezen haladtam
előre.
A komp leadta az infót a kapitánynak, azaz Hvar és a nagyobb városok annyira szelesek hogy ma
sem érdemes odamenni, így hát irány a közeli Milna. Csendes, gumimaci mentes utunk volt. A
városka teljesen rendben van, vannak kontélos, kávézós és iszogatós helyek is, csak már megint
az a fránya wifi nem elég itt.
Ma húsos napunk volt vacsora szempontjából de nem panaszkodhatunk, mindenki jól lakott és
kész az esti iszogatásra vagy alvásra. Döntés még nem született…
A tegnap éjjel 4 fő sorsa hamar eldölt ahogyan beültünk az első konktélozós helyre, ahol aztán
egymást követték a furábbnál furább színű koktélok, mindegyik tele tele sokféle alkohollal. Meg
született a hét vagy valakik szerint az év beszólása is: 2 gyermek gyönyörű apja vagyok…
Az este még lehetőség nyílt egy kevés nosztalgiázásra is azoknak akik réges régen voltak már
Milnában és egy tartalmas éjszakát töltöttek el a közeli pizzériázóban. Így hát beültünk oda is
egy kicsit egy kései pizzára, ami után már nem bírtunk megmozdulni, így maradt az alvás.
A milnai reggel még felhősen indult, de szerencsére közvetlenül a kávézónál kötöttünk ki,
így nem kellett magunkat megeröltetni. Ahogy leért a reggeli már indultunk is a következő
merülőhelyre, azaz a barlangos merülésre. A társaság már egyre inkább összeszokott így simán
megy az összekészülés. Szerencsére könnyen lehorgonyoztunk, így nem kellett rohannunk. A
szokásos sorrendben potyogtunk be a vízbe és merültünk alá. A parton sok volt a látnivaló:
halak, polip, korallkák, sünházak, amit nagyon szorgalmasan gyűjtöttünk is. A barlangot egyszer
néztük körbe, de nagyon szép volt és sötét, ahogy egy barlangnak lennie kell. Részemről és
máshonnan is hallottam hogy ez egy remek merülés volt, minden rendben ment.
A merülés után továbbálltunk, várt minket Hvar és a hvári vár avagy a borozók borozója.
Útközben megjött a tökéletes napos meleg idő, így meg is álltunk kicsit ugrálni, ABCzni és
uszikálni, avagy a már elpusztított alkoholmennyiséget ledolgozni.
Hvaron egy kávé után már el is jött az ideje a vacsorának. Nincs mit tenni, már megint nagyon jó
volt. Vacsora után punnyadás és persze átálltunk a hajósor végére, a 10dikek lettünk és utolsók
is egyben. Aminek persze Pino örült a legjobban, mi kevésbé, azaz meg kellett gondolni hogy
hányszor megyünk ki a partra és felejtünk ott valamit a hajón.
Punnyadás, horgászás és kitudja még mi után indultunk neki a shoppingolásnak, azaz
szuvenírvásárlásnak vagy kávézásnak, meg egyebeknek. Hamar megtaláltuk a szokásos
borozónkat, ahol a tulaj már nem is olyan barátságtalan, a bor meg már nem is olyan
borzalmas… vagy csak mi változtunk meg?
Estére a hajók nem ritkultak meg, még mindig 10en kell átkelni hogy megtaláljuk a mi Vrujánkat.
Reggel úgy látszik hogy mindenki menekül Hvarról mert kis sakkozás után már csak 1 hajó
választ el minket a parttól.
A kávé kihagyhatatlan, a helyiek kávézójába megyünk, az az igazi.
Reggeli után kis pihenő és már indulunk is a Pokol szigetekhez, ahol egy gorgónia mezőt
terveztünk megtekinteni. Az út közepesen hosszú, marad idő mindenre, mert megint le tudunk
horgonyozni. Készülődés után közösen ugrálunk be és megyünk le a szélvédett tenger aljára,
ahonnan nyugodt tempójú séta veszi kezdetét a mezőn. Ma még a második csapat is eszméletlen
24-25 méterre merészkedik , szigorúan betartjuk a sorrendet és párokat, nincsen elkószálás.
A deep diverek valahol megint a padlót porszívózzák, de a végén úgyis találkozunk a hajó
alatt. Részemről ez volt az egyik legjobb merülés. Bőven lehetett mit nézelődni és senkinek
nem volt semmilyen gondja, úgy merültünk ahogy azt kell. Egy szűk 40 perc után kezdtünk el
visszamászni a hajóra. Míg mindenki felért addig azért ugráltunk és úszkáltunk egy kicsit.
BOLra menet még megálltunk egyszer, hogy Betti intro merülésen vehessen részt. Lezúztak 2-
3 méterre hogy megtapasztalhassa a búvár létet. Nem tudjuk hogy mennyire tetszett neki, még
valószínüleg ő maga sem tudja hogy szeretné e folytatni vagy sem. Azért reméljük nemsokára víz
alatt is találkozunk majd vele
BOL olyan mint mindig, vár minket a kávé, piac, koktél és séta, de semmiképpen nem akarjuk
ebben az évben sem túlzásba vinni, a nyúlványig azért nem megyünk el. Megvettük a maradék
szuveníreket, koktéloztunk, boroztunk, sétáltunk és fényképezkedtünk, de ma is időben, jó
gyerekekként feküdtünk le.
BOLon a reggel hamar eltelt. Inkább már indultunk is tovább hogy merülhessünk egy utolsót a
héten. 3 nagy sziklát akartunk megnézni, hát nem nagyon találtuk őket, így egy egyszerűbb parti
merülésbe csaptunk. Az egyes számú csoportot most Ádám vitte, míg a kettes számút Attila. Az
elején még különböző utakon jártunk, aztán találkoztunk egy csoportképre, végül nagyjából
együtt jöttünk fel és ki a vízből. A sziklákat utána se találtuk meg, így nem is nagyon forszíroztuk
a dolgot, inkább elindultunk Podgora felé. Az utolsó kikötőben sok-sok pakolás és egy előre
hozott vacsora várt ránk.
Az este nyugodtan telt, sétával, pakolással, Attila és Heni részéről még egy esti merüléssel, de ne
felejtsük el megemlíteni Laci bácsiék romantikus vacsoráját sem.
Lightosan zártuk a Vruja light egy hetes túráját.