Expedíció a Ferenc Józsefhez
Újabb expedíció a Ferenc József (SMS Kaiser Franz Josef I.) cirkáló feltárására
A 2007. július 22.-én az először végrehajtott felderítő merülés után, – melyről a SUBMARINE is beszámolt, – terveztük, hogy egy hosszabb, nagyobb létszámú expedíciót szervezünk a hajó részletesebb megismerésére, az elsüllyedés körülményeinek kiderítésére, és a hajó minél teljesebb fotó-videó, és rajzos dokumentálására.
Ennek érdekében bevontuk a munkába Dr Balogh Tamást, aki a Zenta cirkáló, és a Streiter romboló feltárásakor a történeti kutatásokat, és a fotók-videók alapján a rajz-dokumentációkat készítette.
Nagy segítségünkre volt a bécsi Hadtörténeti Levéltárban Balla Tibor százados, aki a cirkálóról ott fellelhető dokumentumokat, rajzokat, fotókat a rendelkezésünkre bocsátotta, és az expedíción személyesen is részt vett.
Ez év május 1.-4. között egy hosszabb, két merülési napból és 20 fő ténylegesen merülő búvárral végrehajtott víz alatti feltárást végeztünk.
Az SMS FRANZ JOSEH I. cirkáló rövid története:
A típus kifejlesztése
Az S.M.S. KAISER FRANZ JOSEF I. és testvérhajója, az S.M.S. KAISERIN ELISABETH torpedócirkálók megtervezésére az olcsó fegyverrendszerekkel megvalósított partvédelemre vonatkozó koncepciója alapján került sor. Az osztrák-magyar haditengerészet akkoriban az 1871-es világgazdasági válság okozta tőzsdekrach miatt elégtelen költségvetésére tekintettel (ami sajnos hagyományossá vált Ausztriában) támogatta az elképzelést. A takarékossági megszorítások azonban a 19. század utolsó évtizedében megszűntek és a torpedócirkálók kritikusai ettől kezdve (csak a hajók fogyatékosságait hangsúlyozva) „Sterneck szardíniásdobozai”-ként emlegették a cirkálókat. Nem csoda, hiszen a 20.század első évtizede már a „Dreadnought”-ok ( pl.Szent István csatahajó) korszaka volt.
A cirkáló pályafutása
A cirkáló gerincfektetésére 1888. január 3-án került sor Triesztben a San Rocco-i hajógyárban. 1889 május 18-án 11.30-kor Maria
Josefa főhercegnő, a későbbi IV. Károly király anyja bocsátotta Vízre, KASIER FRANZ JOSEF I. néven. 1890 végén a cirkáló Nagy-Britanniába ment, ahol augusztus 11-én Victoria királynő és a Wales-i herceg is látogatást tett a hajón. Ehhez kapcsolódóan a hajó tovább ment Németországba, ahol 1890. szeptember 3-án a Kieli-öbölben II. Vilmos német császár is meglátogatta. A cirkáló ezután több manővert tett együtt a német flotta hajóival. franciaországi, portugáliai, és olaszországi állomáshelyek után 1890. október 21-én érkezett meg Triesztbe. 1891-ben egy Lissa szigeténél végrehajtott manőver alkalmával I.Ferenc József császár is megszemlélte a róla elnevezett hadihajót. 1892-ben az olaszországi Genovában és a spanyolországi Huelvában részt vett az Amerika Kolumbusz általi felfedezésének 400. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. Ezt követően rendszeresen eljárt különböző gyakorlatokra és anőverekre. 1895-ben a cirkáló a testvérhajójával, a KAISERIN ELISABETH-tel és két másik cs. és kir. hadihajóval együtt Németországba ment és részt vett az Északi- és Keleti-tengert összekötő csatorna megnyitása alkalmából rendezett ünnepségeken és az ehhez kapcsolódó nemzetközi flottaparádén 1895. július 21-én. 1897-ben keletázsiai missziós útra ment. A cirkáló Czikann von Wahlborn bárót, a pekingi udvarhoz delegált új cs. és kir. nagykövetet vitte az állomáshelyére.
1898-ban Lisszabonba utazott a Vasco da Gama-ünnepségekre.
1899-ben a cirkáló tartalékban volt.
1901-ben halálos baleset történt egy 47 mm-es gyorstüzelő ágyúnál utánégés következtében. A következő évben a tengerészeti akadémia végzőseit és az első éves kadétokat vitte Földközi-tengeri missziós utakra.
Tavasszal Kínába utazott és a haztérő KAISERIN ELISABETH-től átvette az állomáshajó feladatát. Saigon magasságában sérüléseket szerzett egy tájfunban. A cirkáló 1908-ig Kelet-ázsiában maradt. Ez a hajó és a legénység számára is eseménydús időszaknak bizonyult. A pekingi követségi őrséget és a sanghaji cs. és kir. főkonzulátus konzuli őrségét is a legénység biztosította. A Schönbrunn-i állatkert számára befogott két Jangcekrokodilt is a fedélzeten szállították haza. A parancsnokot kihallgatáson fogadta Csou és Csang Csi-tung tartomány alkirálya, valamint Phra Paramindra Maha Chulalongkorn, Sziám uralkodója. Útjukon egy ízben megmentették a viharok által felborított sampanok lakóit és egy japán szállítóhajó személyzetét. Csifuban a kigyulladt japán gőzös, a Nagaba Maru oltásában segédkezett. A parancsnok járt Jokohamában a Shiba Rikiju császári palotában és Korea császára is kihallgatáson fogadta. Mindeközben a hajó elvégezte az előírt feladatokat, gyakorlatokat és a nélkülözhetetlen javításokat.
1908 októberében stábot és legénységet cserélt az S.M.S. LEOPARD-dal, valamint a leváltására érkező KAISERIN ELISABETH-tel, amelynek a kelet-ázsiai szolgálatot is átadta. A cirkáló 1908. december 16-án érkezett Polába. 1909-ben és 1910 első felében további gyakorlatokat végzett a tengerészeti akadémia végzőseivel. Szeptemberben a KAISER FRANZ JOSEF I. újra kelet-ázsiai úticéllal futott ki. A Vöröstengeren egy fűtőtanonc eltűnt, nyilvánvalóan a fedélzetről esett a tengerbe. Colombóban a legénység három tagja dezertált. Szingapúrban a KAISERIN ELISABETH-től átvette az állomásszolgálatot. Legénységi különítményt tett partra a pekingi követségi őrség számára. A zavargások kitörésekor részt vett a nemzetközi katonai erődemonstrációban. Az egyik altiszt leszúrt egy kínai rendőrt. Hongkongban további 4 ember dezertált. Egy legénységi küldöttség részt vett az elesett Német Kelet-ázsiai Hajóraj parancsnoka, Erich Gühler gyászszertartásán. Különböző manőverek, gyakorlatok és diplomáciai missziók váltották egymást.
1911. október 14-én a hajó az egyik tisztje útján képviseltette magát Tai Sho Tenno japán császár temetésén. 1913-ban részt vett a nagy sanghaji tűzvész elleni harcban, mint a Hadihajós Oltóalakulat tagja. Júliusban újabb harcok törtek ki Dél-Kínában, amelyek augusztus első felében a Woosung-erődök átadásával értek véget. Az angol evezősregatta résztvevője. 1913. 1914. augusztus 27-én egy 15 cm-es lövedék találta el a fedélzeten, de a találat szerencsére nem követelt áldozatot. Mivel a nyílt tengeri harchoz a hajót már öregnek találták, a cirkáló a továbbiakban csak egy hadműveletben – albán Durazzo megszállásában – vett részt (tüzérségi támogatással), ettől eltekintve október 15-én átadta a kelet-ázsiai szolgálatot az érkező KAISERIN ELISABETH-nek és elindult hazafelé. 1913. december 15-én érkezett meg Polába.
1914 a Cattarói-öbölben találta a cirkálót, amely részt vett a
Krstac-nyeregben kiépített montenegrói ágyúállások lövetésében. 1914. augusztus 27-én egy 15 cm-es lövedék találta el a fedélzeten, de a találat szerencsére nem követelt áldozatot. Mivel a nyílt tengeri harchoz a hajót már öregnek találták, a cirkáló a továbbiakban csak egy hadműveletben – albán Durazzo megszállásában – vett részt (tüzérségi támogatással), ettől eltekintve végig az öbölben maradt. 1918. február 1-3 között, a matrózlázadás idején a cirkáló legénysége semleges maradt. Az utolsó háborús évben a hajó tüzérégét korlátozták. Ezt azt jelentette, hogy az L/35-ös 15 cm-eseket és az L/44-es 47 mmeseket, valamint a ballonelhárító ágyúkat kihajózták. Ezek után a KAISER FRANZ JOSEF I. cirkáló a háború további részében csak lakóhajóként szolgált.
A cirkáló elsüllyedése
A háború befejezését követően a cirkálót francia felügyelet alatt munícióraktár-hajóként használták. Biztonsági okokból a hajót a Zanjicai-öbölben horgonyozták le, a hasonló nevű településsel szemben. 1919. október 17-én azonban egy heves bóra alkalmával a tenger a nyitva maradt ökörszemablakokon keresztül elárasztotta a hajót. A cirkáló felborult és elsüllyedt.
Mentési kísérletek
1922 folyamán a holland van Wienen hajóalkusz koncessziót szerzett a hajó mentésére. Ez lényegében egyes alkatrészek, mint például daruk, stb. lebontását jelentette. Az elégtelen mentési felszerelés miatt a teljes hajótest kiemelése nem sikerült. 1967-ben a jugoszláv BRODOSPAS hajómentő vállalat leszerelte a roncson maradt fő lövegtornyokat és Cetinjében a Tanácsháza előtt állították fel. A torony éveken keresztül ott volt, mint afféle győzelmi jelvény, ám a torony páncéllemez-burkolata egyre hiányosabbá vált. A 80’-as években a váza még látható volt, mára azonban csak a lövegcsövek maradtak. A két 15 cm-es ágyú az egyetlen, ami a felszínen azóta a KAISER FRANZ JOSEF I. cirkálóból még látható. Minden más a víz felszíne alatt 45 méterrel van.
A roncs napjainkban A roncs a Horvátország és Montenegró közötti határvonalon fekszik, ezért 7 hatóságtól összesen 700 euróért kellett engedélyeket beszerezni. A Cavtati (az ókori Epidaurumban) fekvő horvát búvárbázisról indultunk, és a Kotori-öböl bejáratát őrző Punta d’Ostro erődtől nem messze a kapitány bekapcsolta a visszhangos mélységmérőt, majd pár perc múlva horgonyt vetett, és megkezdődött a feltárás.
A 20 magyar búvár összesen két napon át merült a roncshoz, s az MTV 20 perces rövidfilmet forgatott az expedícióról (amelyet 2008. május 19-én mutattak be az ABLAK c. műsorban). Az első merülési napon nagyon rossz a látótávolság (5 m), másnapra azonban – egy esti szélviharnak köszönhetően – kitisztult, így lehetségessé vált a roncs teljes felmérése A hajó a bal oldalán fekszik a laza, iszapos aljzaton. Egyelőre nem megállapítható, hogy a dőlésoldal ágyúi a helyükön maradtak-e vagy a roncsmentők azokat is leszerelték. Feltűnő a hajótest oldalán 1922-ben és 1965-ben vágott sok lék – néhol olyan, mintha konzervnyitóval vágták volna szét, máshol meg egész lemezek hiányoznak – és a fegyverzet hiánya. A „fecskefészek”-nek csúfolt páncélozott lőállás a baloldal közepén, és az 1905-ös átépítés alkalmával a felső fedélzetre áthelyezett 15 cm-es kazamatatüzérség oldalerkélyei üresek és csupaszon állnak. Az ütegfedélzet végén felállított két 47 mm-es gyorstüzelő is hiányzik. A hajótat oldalába metszett lőréseik üresek, a jobb oldali lőrés fedőlemeze felhajtva a hajótesten hever. A főtüzérség lövegtornyai helyén jellegzetes, sötét nyílások tátongnak, amelyekben a toronyforgató berendezés csapágyazása látható. A tatrészen már nincs ott a hajócsavar, csak a csonka tengelyvég (a 4,42 m átmérőjű háromszárnyú Griffith-csavarokat a Brodospas távolította el 1967-ben). Az orr- és fartőke mentén megtalálhatók a nyitott torpedóvető-csövek. A hajócsavar-tengely felett beépített jobb oldali torpedóvető körül azonban durván kibontották a burkolatot, s a vetőcső hiányzik. Az árbocok még a víz alatt is kimagasodnak a fedélzetből.
A hajóközépen nagy nyílás, a gépházba vezető akna. Fedőlemezei hiányoznak, a nyíláson keresztül lehetséges a roncsba való behatolás. Odabenn a legteljesebb összevisszaság: a hajótestben minden fedélzet hiányzik. Csak a vízszintes fedélzeti gerendák láthatók, s köztük az egymás fölötti fedélzeteket egykor alátámasztó vasoszlopok. A vázszerkezet hálójában kábelek és csövek kusza hálózata látható. A felső fedélzeten keresztben láthatók a csónakállványok, s a szellőzőkürtők csonkjai. Az első hídon a kormányállásban még mindig ott áll a sárgaréz kormányoszlop. A híd alatt pedig a rádiósfülke látható. A hajó orrán a helyén van mindrét főhorgony. Megvan a baleset oka: egyértelmű, hogy meg sem próbálták leereszteni őket, vagyis a hajó a parthoz volt kikötve. A hajótest oldalán mindenfelé a gránátok kivető tölteteihez használt robbanóanyag – az úgynevezett „makaróni” – hever. Nyilvánvalóan abból a lőszerből származik, amit a háború befejezése után a hajón tároltak. A szanaszét heverő töltetek nagy csomó nádszál ra hasonlítanak. Vélhetően kiszabadultak az elsüllyedő hajótestből és a víz színén úsztak, amíg tele nem szívták magukat vízzel és el nem süllyedtek, mindenütt beborítva a hajót. Megtaláltuk a hajó tatján a feliratot is, és sikerült videófelvételt készíteni róla, ami az elkészült filmben is jól látszik. A videó anyag, és a fotók, valamint a búvárok által készített vázlatok, leírások alapján Balogh Tamás elkészítette a hajó állapotrajzát.
Az MTV 20 perces rövidfilmet forgatott az expedícióról amelyet 2008. május 19-én mutattak be az ABLAK c. műsorban. A feltárásról alapján könyv is készül a hajóról, és az expedícióról, csak még kiadót kell találni rá. A könyv már elkészült.
Az expedíció résztvevői:
Vezető: Czakó László
Szervező: Kovács Attila
Tudományos szakértők: Dr Balogh Tamás, Balla Tibor
Búvárok Miskolcról: Aladics Ferenc,Kmetovics Gyula, Kmetovics Gergely,Kovács László, Kutas Tamás, Kutas Gergely, Szabó Zoltán, Durina László, Nagy Róbert, Lökös László
Buvár Szolnokról: Selmeczi Dániel
Búvárok Debrecenből:Czakó Ádám, Máté Zoltán, Takács Szabolcs, Bán Tibor, Halasi Kovács Béla, Nagy Attila, Eke Zsolt,
Czakó László és Dr Balogh Tamás