A Streiter torpedóromboló
A Streiter torpedóromboló
A STREITER kutatására indult expedíciók a SZENT ISTVÁN csatahajó kutatása után a legbiztatóbb célpontnak valamelyik torpedóromboló látszott. Ezek a kis egységek végigharcolták a háborút, szinte minden nap éles bevetésen voltak, szemben a nagy egységekkel, melyek ritkán mozdultak a védett kikötõkbõl.A kutatásra leginkább a STREITER csábított, mivel ez a hajó nem harci cselekmény, hanem véletlen baleset során süllyedt el, ezért valószínûleg viszonylagos épségben pihen a tengerfenéken. A STREITER a HUSZÁR rombolóosztály tagja volt. Az osztály névadóját a London melletti YARROW cég gyártotta. Ugyanilyen rombolókat a japán flotta részére már többet is szállított. Az osztály többi tagja már hazai gyárban épült, hat a trieszti Stabilimentó Technikó, hat pedig a Ganz Danubiusz fiumei hajóépítõ telepén.
Ebbõl az osztályból két rombolót vesztettünk: a WILDFANG aknára futott 1917. június 4-én, a STREITER pedig éjszakai konvojkísérés közben összeütközött a PETKA nevû gõzössel, 1918. április l6-án. A STREITER Triesztben épült és a flotta 1906 június 16-án vette át. Vízkiszorítása 390 tonna, feltöltve – felszerelve 420 tonna. Széntüzelésû kazánjai hathengeres gõzgépet tápláltak mely két hajócsavart hajtott 6000 lóerõ teljesítménnyel. Sebessége 28 csomó, (50km/ó) mellyel 500 mérföldet tehetett meg feltöltés nélkül. Hossza 68,4 méter szélessége 6,26 méter, merülése 1,8 méter. Fegyverzete 8 darab 7 cm -es löveg, és 2 darab 45 cm -es torpedóvetõcsõ. 1913- tól átfegyverezték, levettek 2 db 7 cm-es löveget, és kapott egy 8 mm-es légvédelmi géppuskát, valamint a kéményeket is meghosszabbították. Személyzete 5 tiszt 65 fõ legénység. A tűzkeresztségen a STREITER a ZENTA cirkálónk hõsi küzdelme és elsüllyedése idején esett át, ugyanis a ZENTÁT kísérõ ULAN romboló leváltására futott ki CATTARÓ-ból, de mire látótávolba ért a csata már tombolt. Még látta a ZENTA sorsát megpecsételõ robbanást. A menekülõ ULÁN -t támadó egységek a STREITER -t is lõtték, de elérve a parti ütegek lõtávolát az üldözõk visszafordultak. A háború folyamán több akcióban vett részt, de fõleg kísérõ rombolóként tevékenykedett. Ilyen minõségében érte 1918 április 16 -án éjjel a katasztrófa, melynek következtében elsüllyedt, és két matróza vízbefulladt. Az elsüllyedés helyérõl csak annyit tudtunk, hogy “Moscenicka-Draga elõtt” történt az összeütközés. Éjszaka lévén pontosabb helymeghatározás nem történt, és az év végére a háborúnak és a flottánknak is vége lett.
Ezen kevéske adat alapján fogtunk bele 1997 májusában a kutatásba, Hajas Pali barátom anyagi segedelmével, és saját költséget és technikát ígénybevéve. A résztvevõk: Czakó László, Czakó Ádám, Eke Zsolt, Hajas Pál, és Kovács István voltak. Célunk a hajó pontos helyének meghatározása helyzetének, állapotának és sérülésének felmérése, és a lehetõ legtöbb videó és fotódokumentáció készítése. A kutatást Moscenicka Draga elõtt kezdtük meg gumi – motorcsónakkal fenéklokátorral és GPS-el. Két napi unalmas le – föl hajókázás után igénybevettük a halászok tapasztalatát, akik több roncs helyét is ismerték.( hálójuk bánta). A legközelebbi hely Medveja elõtt volt. A korabeli térképet tanulmányozva rájöttünk, hogy abban az idõben ez a helység még nem létezett és így ez lehet az elsüllyedés hely is. Egy napi hajózás és lokátorozás végén végre megjelent a lokátor képernyõjén a várva-várt sziluett, meglepõ élességgel és nagyságban, ami a hajó álló helyzetére és épségére utalt. Gyorsan bóját dobtunk és leálltunk, hogy a helyzetmeghatározást a GPS-el pontossá tegyük. Ekkor ért a meglepetés: a motor nem akart újra elindulni. A tankóra felakadt, fél tankot mutatott, de benzin egy korty sem volt a tankban. Néhány órát eveznünk kellett míg partot értünk. Palival ketten voltunk a csónakban, és elkövettem ellene egy gonosz dolgot: Amikor nem figyelt egy könnyed könyökmozdulattal a motoron löktem egy kicsit, és az így min kormánylapát õfelé kormányozta a hajót, és míg én egyet húztam a lapáttal neki vagy hármat kellett, hogy egyenesen haladjunk. Végig nem vette észre.
Másnap lemerültünk a hajóhoz. Csodálatos élmény volt látni a talpán álló hajót a teljes fegyverzettel, a betöltött éles torpedókkal, az ágyukhoz odakészített lõszeres ládákkal. A hajóról mindössze az árbócok és a kémények voltak letörve, amik a halászhálókba akadtak bele. Az elsõ és hátsó kormányálláson csak a kormánykerék agya volt meg a többi elporladt. A hajó észak-dél irányban áll orral délnek, 65 méteres mélységben. Az egyik ágyú kidõlt, ott ahol az összeütközéskor megsélrülhetett. A rádiósfülke szintén roncsolódott, esetleg kazánrobbanás következtében. Az egyik ágyú mellett a lõszeres rekeszbõl az egyik 7 cm-es lövedék hiányzott, de a hüvelye ott volt mellette. Valószínűnek látszik, hogy az összeütközés elõtt figyelmeztetõ lövést adott le- hiába…
Ádám fiam nem az üres hüvelyt, hanem a rekeszbõl egy éles lõszer hozott fel, és azzal zsilipelt. A lõszer egyébként egyértelművé tette, hogy a hajó a STREITER. A lõszeren ugyanis tisztán olvasható az alábbi szöveg: WEISS. M. BUDAPEST 1914. Az idõ rosszra fordult így a munkát júniusban folytattuk. Szerettük volna a hajóharangot megtalálni, amin a hajó neve is szerepel, de mint utólag megtudtuk ez már Triesztben van. A két világháború között az olasz haditengerész buvárok merültek itt és hadizsákmányként elvitték, pedig nem õk süllyesztették el a STREITER-t.
Czakó László