Szombat és vasárnap azaz érkezünk, indulunk és első nap a hajón. Kiváltságos barátaink már 2 napja a podgorai lakosokat vidították, amikor a csapat másik fele megérkezett a horvát városkába. Korán reggel kevés alvás és hosszú munkahét/hónap után elkezdődhetett a nyaralás! Kávé a Rokoban, pék süti a pékségben, kezd helyreállni a lelki békénk!
Pino fia kicsit megkésve negyed 12kor megérkezett a kikötőbe. A személyzetet képezi még az előző évből már ismerős Silvio Berlusconi és segédje valamint egy új szakács, akinek a főztjére nagyon kíváncsiak vagyunk. Ők a reggelinek és vacsoránakvalót, mi pedig a csomagokat és felszerelést pakoltuk fel Oleg vezénylésével (ez nagyon megy neki). Minden a hajón, így mi is felszállunk tehát: a Takács család, Szabó Jánosz és Zsófi párja, Gréti és lelkes búvárszülei, orvosaink, Attila, Zsolti, Ádám és önmagam Matyi. A szél kicsit fúj, de egyébként nagyon kellemes idő van. Az első napra még Ádám nem intézett delfineket, úgyhogy maradt a tenger hullámzásának figyelése és az első mondás: Matyi nem ratyi…no komment. Hamar szélcsendes öbölbe húzódtunk, ott pedig meg is volt az első lehetőség a búvárkodásra, pl Attilának aki bevállalta első tengeri merülését. Elmondásuk szerint nem tökéletes a látótávolság a Mlaska öböl /Hvar/ nevű helyen és a víz is elég hideg, úgyhogy a pancsoláshoz is szinte mindenkinek neoprén ruha kellett, kivéve Karcsinak aki felszívta magát és fürdőgatyában vállalta be az úszást. Zsófi kipróbálta az uszonyt és a vízben lélegzést, úgyhogy készen áll arra, hogy a hét folyamán egyszer majd alámerüljön a haboknak. Pancsolás után irány Sucuraj ala bikicsunáj ami Oleg szerint a legunalmasabb város a környéken, de ez számunkra is kiderült egy 10 perc séta után = körbejártuk az egész várost és „nevezetességeit”, tehát a kávézót, éttermet és hmm ennyi. A vacsorát már nagyon vártuk, amit egy újabb sétával próbáltunk lemozogni. Az esti program most kimerül iszogatásban és vízipipázásban, valamint Sanyival. Sanyi egy lila szőrös labdaszerű játék, amit két sebészünk szakszerűen megműtött és így sapkaként lehetett hasznosítani (Janinak állt a legjobban). 10 körül a keménymag is eltette magát aludni, csend és nyugalom uralkodott el a Vruján, amit csak a hajó egy-egy medvéjének horkolása szakított meg.
Vasárnap reggel Sucurajban ébredünk, gyorsan megkóstoltuk a helyi kávét (bár nem volt egyszerű, mert a kávézó bezárt, amíg templomba mentek a helyiek). Reggeli a hajón, mostanra mindenki maga mögött hagyta a hétköznapok gondjait és az a legnagyobb probléma, hogy fúj egy kicsit a szél és csepereg az eső, úgyhogy a terv először az, hogy nincs ma merülés, csak átzúzunk Korculára, immár Pino vezetésével.
Korcula, a Marco Polo város
Merülésre mégis lett lehetőség a fura Racisce öbölben, ki tudja mit jelent. De a java még hátra van, tervezve vannak barlangi és kanyonos merülések is.
Korcula egy nagyon szép város, gyönyörű környezetben, ahol már igazán érdemes sétálni, van bőven látnivaló. A társaság 3 részre oszlott témák szerint: séta, kávé avagy kis korai vacsora. A városnézés után kisebb kihívás volt megtalálni a hajót, ami a város széli kikötőben foglalta el a helyét éjszakára. A vacsora halleves és hal volt zöldséggel és krumplival, hmm igazán jól sikerült ? Karcsi és Kata elhagyták a fedélzetet még egy sétára, egy páran próbáltak nyugodtan beszélgetni, addig amíg nem kezdtünk el 6an aktivityzni. Hangosak voltunk, sokat nevettünk és újabb túramondás született: Ez nem tök, hanem… (a hajó lakói tudják a befejezést, kérdezzétek őket). A héten az első, de nem az utolsó alkalom hogy több hajó van egymáshoz kötve, így rajtunk is átmásznak és mi is átmászunk másokon. A mellettünk lévő hajón sok nehézsorsú fiatal mulatozott, akikkel gyorsan megtaláltuk a közös hangot, leginkább 2 ausztrállal, akik az este végét már a Vruján, házi pálinkát próbálgatva töltötték. Kicsit prüszköltek a Karcsi házi baracknedűjétől, ám aztán belejöttek, de nem jártuk jól, mert nagyon őszinték és beszédesek lettek tőle. Sasival érdekes életszemlélettel és történetekkel lettünk gazdagabbak ? Közös poén is született még az este folyamán: dirty sancez = jelentését hagyjuk inkább!
Hol merülünk ma?
Reggel nehéz volt a kelés a hajó lakóinak, leginkább az ausztrál – magyar barátság ápolása és annak következményei miatt. Nagyon korán álltunk át a belvárosba, ahol kávé, pékség és már indultunk is, tankolni kellett a hajóba. Most sokat kellett hajóznunk a merülő hely eléréséig, így pihentünk és napoztunk. Ám utolsó pillanatban barlang helyett egy kanyonhoz mentünk el azaz Kljuc Kajon /Korcula/, a hullámok intenzitása kényszerített minket erre a döntésre. A merülés nagyon jó volt, a kanyon lenyűgözött minket, de sajnos csak bő fél órát maradtunk a víz alatt. A mérleg: 1 kanyon, 1 halraj, 1 nagyobb hal, amit Kata látott és a végére 11 fáradt búvár. A Vruját szerencsére ma megtapasztalhattunk akcióban is, nagy hullámokon siklottunk át és még a várva várt delfin is megérkezett egy kis időre. A Takács család apraja a szorgalmas tanulás mellett, most is horgászással ütötte el az időt és járult ezzel hozzá a túra aranyköpéseihez: Apaaa, kiszúrta a hal szemét de még éééél! Délután megérkeztünk Vera lukaba, ahol séta , kávé, vacsi, séta, süti, tea majd hajóprogram jött, azaz egy pár kör römi, de most csak csendesen, mert mindenki elfáradt.
Bevonzottuk a jó napot, talán a túra csúcspontja?
Reggel már nem nagyon volt idő parti kávézásra, korán indultunk a barlangos merülő hely egyikére, amely a Kijuc Open Cave /Korcula/ névre hallgat. Gyors pihenés után (Zsolti szerint egész nap nem csináltunk mást ? ) már készülődtünk, most azonban mindenki egyszerre, mert a hajó nem tud lehorgonyozni, így gyorsan be kellett potyogni a vízbe. Zsolti csapata ment előre a barlangba, majd mi és végül Oleg is, mindenki nagy meglepetésére. A barlangba kb két ember tudott egyszerre bemenni, majd utána kiszélesedett a tér és egy nagy, felülről nyitott terembe találtuk magunkat. Azt körbe jártuk = úsztuk, nézelődtünk, majd visszafelé már a deepdiverekkel úsztunk ki, hogy a part menti részeket is megnézzük. 38 percet merültünk, mindenkinek tetszett a barlang, mert hát nagyon széééép volt.
A vacsorát korábbra kértük mint általában merthogy az úti cél Hvar városa. Kikötöttünk, majd kávé a helyiek kávézójában és a kihagyhatatlan souvenir shopping. A vacsorát a kikötő szélén a vizen fogyasztottuk el, gyönyörű kilátással a partra és városra. Eltelve, ám borozásra készen indultunk neki az estének és Pinonak hála, nem kellett egy hajón sem átmászni. A borozó helyett voltak még akik a vármászást választották, de előbb vagy utóbb a „borkedvelők” betértek és csatlakoztak a keménymaghoz. Viccmesélés és nagy beszélgetés lett az ismét borzalmas minőségű bor eredménye. A keményebbek már a fehéret és vöröset összekeverve itták, ami se jobb se rosszabb nem lett, mindenhogy iszonyatos, de valamiért mégis jó. Egy két üveg nedű után továbbálltunk a kedvenc koktélbárunkba, ahol elfogyasztottuk deep diver, mai tai, surf up és zombi névre hallgató keverékeket. Csak a szomszéd bárból estek bele a vízbe, mi ezt szerencsére megúsztuk és az estét egy könnyed hamburgerezéssel zártuk. A nagy partyt inkább már csak kabinjainkból hallgattuk, bár Gréti meg ment volna az éjszakába.
Második barlangos nap
A Vrujának 2szer is át kellett állnia kora reggel, úgyhogy a kávéhoz vezető út egy pár hajón keresztül vezetett. Reggeliztünk (ismét a tengeren) és már indultunk is a nem túl messze fekvő Cave Lucice /Brac/ barlang felé, amelyből fentről összesen 2 darab lyuk látszik, na meg a mögöttük lévő sötétség. Beereszkedtünk egyesével, majd a napfény és lámpák fényében egy 36 méteres tisztavizű barlangban találtuk magunkat. A deep diver csoport japán stílusban zúgott le a barlang aljára, majd felfelé körözve a fal mentén nézelődtek, mi pedig a felső felét néztük meg két körben. Libasorban kijöttünk, majd még a part mentét is végigpásztáztuk. Azt hiszem nem hivatalosan búvárféleségnek avattak, de kíméletes volt… részletek majd egyszer máskor ?
A merülés után a Vruja BOLt vette célul, ahol a gyerekek ugrálhattak kicsit a vízbe, Zsófi pedig kipróbálhatta a búvárok nehéz életét. BOL ebben az évben is ugyan azt a programot kínálta, mint korábban, így lazulós kávézók, nagy séta, koktélok és kagyló! Most sem jutottuk el gyalog az aranypartig, de a naplementét megint megcsodálhattuk. A szakács megint nem rontott el semmit, sőt a hal után még palacsintát is kaptunk, úgyhogy csak Jánosznak és Zsolti bácsinak fért a pocakjába ízetlen fekete kagyló. Kicsit szétoszlott a társaság többi része: a Takács család szokásos nagy sétáját tette meg, Sasiék borozó után nézelődtek, már kicsit kisebb lendülettel így Hvar után… Ádámmal pedig Oleget szórakoztattuk egy tea mellett, bár fordítva is ment, jobb a humora mint gondoltam volna. A pálinka elfogyott (bár már volt meglepetés üveg is), a sör nem fogy nagy ütemben, úgyhogy a maradék gyümölcs salit eszik a bátrabbak lefekvés előtt. Az estét csendben, korán zárjuk a kikötő nagy boldogságára, úgyhogy valószínűleg az előző év bosszúja hogy most hangos zene szólt, ami nem hagyott minket aludni.
Seggásztató szirt és Jelsa szép kikötője
A reggelit nem kértük koránra, de Zsolti nem kegyelmezett senkinek, 7kor megkérdezte, hogy ugyan már kérlek alássan eljössz e velem kedves Ádám kávézni? ? Innentől már nem volt túl sok választási lehetőségünk…
Reggel tojásrántottával lepett meg minket humoros szakácsunk, majd 10kor el is hagytuk BOL kikötőjét és megindultunk a hátsó áztató = Smoci Guzica /Hvar/ merülő hely felé. Most nincs idő a délelőtti alvásra, menni kell összeszerelni, mert hamar odaértünk a szirthez. A csapatok kicsit átalakultak: Karcsi a deep diverekhez csatlakozott, Jánosz pedig hozzánk. Egyszerre indultunk és minden irányból körbenéztük a szirtet, aminek az alja 58 méteren volt. Mindenki rendben túlélte a fél órát, bár vezérünk új „karfájós” búvártechnikát mutatott be ami kicsit fura volt ?.
A következő úti cél Jelsa, ami egyben az utolsó este is a csapatnak együtt, hisz a Mókuscsalád, Zsolti bácsi és a Takács család, következő délutántól már nem kíváncsi a hozzánk nagyon kegyes Horvátországra, azaz hazamennek. A vacsora kiváló volt már megint, ennél jobb már nem nagyon lehetne. Megtiszteltetés volt azonban, hogy a hajóskapitány helyett én kongathattam meg a kolompot, ami egész héten az étek elkészülését jelentette. Egyszerűen nem adja meg nekünk a szakács az esélyt, hogy együtt pótvacsorázzon a csapat, így inkább sétáltunk és pihentünk, ki hogyan kedveli az emésztést. A társaság ezek után kinyúlt, 10kor elcsendesedett a Vruja.
Ucsó nap a hajók hajóján
Reggel Zsolti megint kíméletesen ébreszti az egész hajót: Czakó kávééé! Így hát elmentünk kávézni a főtérre. A hajón Pino fia Philip vette át az irányítást, úgyhogy lazult a hangulat ? Reggeli/neocitrán után indultunk Jelsából utolsó merülő helyünkre a héten, az amforákhoz, amelyeket horvátul Bristova Amfore-nek hívnak. Az út megint nem volt túl hosszú. 8an öltöztünk be búvárnak a merüléshez. Fotózás és ugrás, egyenest a nagy kékségbe. Kicsit hangyaboly jellegű a csapat (Ádám bácsi csak reméli, hogyha már eddig nem okoztunk kárt, akkor nem is fogunk az utolsó napon). A csapatból egy páran a legmélyebben lévő amforát akartuk persze megnézni, mi mást ? igazi deepdiver vér folyik ereinkben.
Az amforák és mi is megúsztuk, úgyhogy irány a fedélzet és a szárazföld = Podgora. A hajó megáll és mindenki immáron teljesen felszabadultan leszáll a biztonságot jelentő szárazföldre. Meg „utolsó vacsoránkat” elfogyasztottuk most kora délután, csoportkép és pakolás, búcsúzkodás és világbéke a csapat egy részének.
A maradék, azaz mi, akik még egy estére a horvát tengerpartot választották, a lehető legjobb program mellett döntöttünk, elcsendesedtünk. Pakolunk, sétálunk, kávézunk, napozunk és beszélgetünk. Lemozogtuk az ebédet, úgyhogy irány a Roko ahol kicsit küzdenünk kell a helyért, de végül is jól járunk. Radler, sör, pizza, rizottó, kagyló és bárány kerül a tányérjainkra. A hajóra visszatérve csak a rend kedvéért topogunk még kicsit fel és alá a lépcsőn ? majd utoljára is hagyjuk, hogy a Vruja álomba ringasson minket. Alvás és reggeli, majd nem marad hátra más csak a búcsú.
Osztottam, szoroztam és a végeredmény szerény véleményem szerint az, hogy jól sikerült ez a Vruja túra is ?
Hatalmas nyámnyilák, sütkérezzetek fényemben!- 1 év múlva is
Dobó Márta Zsófia ala Matyi