Marsa Laza
8 + 1,5 nap a sivatagban, avagy egyiptomi búvártúra egy kezdő szemszögéből
1. nap
2010.04.11 délelőtt 10 óra: találkozás Ferihegyen a csapattal, indulás délben a hurghadai járattal. Mindenki jól van, jegyek, alkohol nagy mennyiségben, búvárcuccok meg vannak= mehetünk!
Ádám már annak is örül, hogy nem volt probléma a becsekkolásnál és mindenki bejutott, szerintem stresszes hete lesz. Bár a megérzése nem volt teljesen alaptalan, merthogy Gabitól elvették a neszeszertartalmát (ami Tojinak rossz érzés rossz érzés) ?
Két nagyon kommunikatív és jókedvű srác ül mellettünk a repülőn, akik nem vetik meg a vodkát, nagy lelkesen ölelgetik egymást és a kis csoportunk férfi tagjait is. Naggyon örülünk neki, hogy szafari hajóra mennek és nem a mi Red Sea Diving Safari Resortunkba.
Megszületik az első szállóigéje a túrának: taps helyett snapsz a leszálláskor. ? Kicsit többet fizetünk a vízumért, mint egy éve, de tudjuk hogy a válság itt is dolgozik úgyhogy sebaj, keressük meg inkább a sofőrünket és induljunk. A busz megvan, de nincs rakodótere, hát mutatja a srác hogy adogassuk fel a csomagokat, majd felköti a tetőre. Áááá, ez kemény, teljes sokk… majd beletörődve felpakolunk. Toji aggódik, mert a focista lefizetett egy helyi gyereket hogy tüntessék el a csomagjait! Nem gond, lényeg hogy 33 fok van és van légkondi a buszban ? Irány a sivatag! A sofőrünk böfög egy kis angolt, de neccesek a túlélési esélyeink, ha nem talál minket szimpatikusnak. Megyünk tovább, már sötétedik, megállunk tankolni, ott viszont olyat látunk, ami csak 300 méter távolságból lenne vicces, nem high tech a benzinkút, maradjunk ennyiben. Megállunk a sofőr ismerősének boltja előtt, lehúznak minket pár dollárral, de legalább már nem szomjasan folytatjuk utunkat a sivatagon keresztül. Az út szélén látunk még mutáns tevéket teherautó testtel, de mi már ezt is elhisszik, mégiscsak a feketet kontinensen vagyunk már és nem a mi kis eu szabványos magyar honunk ez. Erről jut eszembe, hogy érdekes diploma téma lehetne az egyiptomi közúti logisztikai csomagolás és szállítmányozás, mert igen csak kreatív megoldásokat látunk itt ?
Megérkezünk, szuper a hely, a szállás kiváló van hűtő, fürdőszoba, légkondi és kávé bekészítve, amiért pluszpont jár. Mosoly az arcokon, Csabi nem jut szóhoz. A vacsora svédasztalos, nincs mire panaszkodnunk. Este még egy kis beszélgetés, sisha a tengerparton, várjuk a holnapot, a merülést és a cápákat. Fáradtan mindenki megkeresi a saját ágyát, vége az első napnak.
2. nap
Reggeli 8 óra: kávé, majd irány a bázis összeszerelni a felszerelést. Ádám segít, mert kicsit lemaradok, de végül nem rám kell várni ? Megindulunk a vízbe, csekkdive és már szét is osztjuk a csoportot két részre. Első merülésem, még küzdök az elemekkel, de 5 perc víz alatti káoszon kívül minden rendben volt. Korallokon kívül még nem észleltem többet, lehet a maszkot néha tisztítani kellene (Gabi, Toji, köszönöm a tippet) ?. 45 perc merülés max mélység büszke 9 méter. Kijövünk, szétszerelés, gyors pihi, ebéd és újabb kávé. Nincs megállás fél 2kor jöhet a következő merülés. Új maszktisztítási technikámmal megnyílik előttem a világ, szines halak, korallok és gyönyörű kékség mindenfelé. Látunk nagy nagy murénát, teknőst és nagy szájú, gülü szemű és egyéb vicces kinézetű halakat. Nagyon élvezzük a merülést, 50 percig tart körülbelül 12 méteren. Erre inni kell, első sörök és üccsik kikérve, jöhet a marsa laza és ne legyél már műanyag a jelszó! Jó magyar ember módjára, már a vacsora előtt körbe jár a pálinka, ami kaja után is csak jár körbe és körbe, lecsúszik még egy shisa meg több sör is. Az intuttor is sokat iszik, mi is szorgalmasan követjük csak úgy mint a víz alatt. 11 körül zárjuk az estét, de csak azért mert holnap is merülés a program. Teveizélő Toji is építi a kapcsolatokat, elég jó arab – magyar barátság van kialakulóban az egyik helyi sráccal (Kaled). ? Ádám este még azt mondja (miközben megsüt nekünk egy kis kókuszgolyót): merülés előtt inni csak oktatói felügyelettel lehet! Na akkor minden rendben, csak be kell még iratkozni a Csaba féle alkoholic advance búvártanfolyamra.
3. nap
A küzdések napja: reggel korán, fej és gyomorfájósan kel a csapat, reggelit magunkhoz vesszük majd pakolás és truckos merülésre készülődünk. Negyed óra autóútra van a helyszín, azaz Abou Dabbab, ahol bő fél órácskát ácsorgunk, mert a helyi divemaster (Omar, azaz Homar ? akit végül nagyon megkedvelünk) a bázison hagyta a cuccait. Összeszedjük magunkat félig meddig testileg és lelkileg, mert kell kicsit sétálni a vízig, aztán meg küzdős a bemenetel, fúj a szél, vannak rendesen hullámok és kicsit zavaros a víz is. 10 perc küzdés után lent vagyunk a füves homokos pusztaságban, ahol rögtön meglátjuk az első teknőst, aztán mégegy mégegy és még többet. Fényképezkedés és egyebek (Gabi elfoglalt). Találkozunk még gályatartó halakkal, amik már biztos jó rég óta a teknősökre cuppanva élnek, látunk ráját és gitár halat is. Max mélységünk nem több 12 méternél, 50 percet megint eltöltünk nézelődéssel. A déli zátonyt is végignézzük, újabb küzdés a hullámokkal. Délben már a szálláson vagyunk, ebédelünk, feszített a tempó, mert még éjszakai merülés is be van tervezve a csapat egy részének (ami végül megsemmisül, ahogy kiderülnek a merült mélységek és hát még mindenki fáradt egy kicsit a tegnapi estétől). A második merülést ismét a hazai zátonyon követjük el, a déli oldalon úszunk végig. Nagyon tetszik mindenkinek, zegzugos zátony, tiszta víz. Látunk (legalábbis az Intuttorunk ezt állítja) egy kis cápát, sok tüskés ráját, tintahalat és némó nyomában halakat minden színben és árnyalatban (ha valaki tudja a leírások alapján a halak hivatalos nevét akkor szóljon! ? ).
A nap maradék részét csendesen töltjük el, pihenünk, beszélgetünk és csak kevesen vállalnak be sörnél erősebb alkoholt.
4. nap
A reggel újra 8as indulással kezdődött kivéve Malacéknak, akik bevállalták az Elphistone zátonyt speedboattal, remélve hogy cápát látnak (végül nem volt cápa, de annyira tetszett nekik hogy következő nap Csabi, Ani, Toji és Miki is mennek).
Nekünk Abou Dabbab volt az uticélunk újra, de nem a teknősök a fűben, hanem az Akvárium nevezetű északi zátony. A vezetőnk Toji közreműködésével nem hagyta a bázison a felszerelését, úgyhogy összeszerelünk, kis séta a parton majd alámerülünk. A zátony gyönyörű, tiszta víz, jó látótávolság és nagyon kellemes merülés. Ide még vissza kell jönni fényképezni mondják a fiúk, de végül nem jöttünk vissza, reméljük majd egy év múlva ?
Visszaérkezés után megtervezzük a délután pontos menetét, hogy gyorsabban teljen az idő ebédig ? mindig ez a szűk keresztmetszet, kibírni míg lehet enni. Fél 2kor kezdtük a délutáni merülést immáron 3 csoportban. Ádám merül Aniékkal egy kamikázét a külső északi zátonyon (mélységi mámort tesztelnek, de elmarad). A másik csoport Toji vezénylésével nyugis tempóban szintén az északi hous reefet nézi meg, kiváló körülmények, gyönyörű látvány, süt a nap és a csoport is nagyon élvezte. Forduláskor összefutottunk a kamikaze alakulattal is, löttünk csoportképeket és soook sok krokodil halat láttunk.
Pihenés, napozás és marsa laza életérzés a program, na meg várjuk az éjszakai merülést, még azok is, akik nem merülnek ? A 6fős csapat élvezte a merülést a nagy fekete semmiben (na jó vittek kis lámpákat magukkal), mi pedig kintről néztük őket, bár nem voltunk benne mindig biztosak hogy őket látjuk. Vacsora következett arab sütikkel, a csapat egy része ma hamar kidőlt, mi azért még meglátogattuk a bárt, nehogy megsértődjön ? Este a chalet, szóval a kis házunk előtt megkóstoltuk a fütyülős pálinkát is, ami elég jó választásnak bizonyult, folyt köv.
5. nap
A mai reggel a csoport nagy részének igen csak korán kezdődött. Egy részünk az Elphintonera ment japán stílusba merülni, mi pedig (volt aki korábban volt aki később kicsit ráérősebben) a házi zátonyon merültünk, de nem akár hogyan, hanem zodiákkal. Nagyon élveztük a bedőlést, de maga a merülés is jól sikerült, az északi zátonyt néztük meg közösen. Intenzívet pihentünk és ebédeltünk is egyet, már szinte a megszokott ritmusban, majd 1kor indult a teljes 13fős csoport truckos merülésre egészen pontosan a semmi közepére egy Sharm Shuni nevezetű helyre. Jó meleg volt az összekészüléskor, egy keveset sétálni is kellett, majd belépős csobbanás egy medenceszerű lyukba. Onnan zegzugos járaton keresztül jutottunk ki a nagy gyönyörű kékségbe, ahol a déli szirtet kezdtük el követni. A deep diver csoport tovább halad a déli szirten, mi pedig visszafordulunk és megnéztük az északi részt is. Onnan visszatérünk a kiinduló medencés helyre, biztonsági dekó, majd kikúszás a partra. Visszazötyögtünk a szállásra, újabb pihi, döglés, napozás. Ezt soha nem fogjuk megunni! ?
Esti merülésre most is voltak jelentkezők amit végül Malac szigorúan sörrel a kezében meg is örökített kintről. A vacsi jó volt, de mindenki el van pilledve, úgyhogy bár és csendes bambulás.
6. nap
Utolsó merülős nap (legalábbis akkor még azt hittük, hogy a vulkán az csak valami délibáb). Most is kelünk, pakolunk, eszünk éééés irány a víz. Nekem személy szerint már zéró energiám van, de a zodiákos merülés és bedőlés annyira bejött, hogy menni kell ? Így hát déli zátony, 6 fő és egy 54 perces merülés vár ránk. Nagyon szép tiszta a víz, ideálisak a körülmények, 2 fényképezővel zúzunk le 16 méterre, majd lebegünk végig a néhol zegzugos zátonyon. Látunk krokodilhalat, börönd halakat, ráját, nyitott szájjal közlekedő ezüstös halakat, végül pedig egy jó nagy polipot egy kis sziklalyukban. Mindenki azon a véleményen volt, hogy kiváló kis merülés volt ez.
Otthon kitört egy vulkán, itt a fekete olajos cuccot hordja ki a tenger, de minket ez nem tud nagyon felidegesíteni, mi nyaralunk!
Ebéd után egy Marsa Egla nevezetű merülőhelyre kalózol el minket Homár a nagy szélre való tekintettel. Ez is (mint a Shuni) egy semmi közepén található öböl két zátonnyal. A déli kihalt, de az északi megmerülhető. Eligazítás, majd két kis csapat önállóan merül (Homár szabad délutánt kap). A látvány szép, a víz kicsit zavaros csak, de a kékségbe messzire el lehet látni. Ott a mi Intuttorunk ki is szúr egy raj halat, ami hurrikánszerűen köröz és közeledik felénk. Gyorsan be is küldi Gabit, hogy fényképezzen, mi addig inkább várunk a zátonyhoz közel. Ez a merülés az utolsó a csoport nagy részének ma, a héten és ezen a túrán egyaránt. A koklúzió mindenképpen az, hogy ide még érdemes visszajönni, van mit látni és az eddigieket sem lehet megunni ?
A nap további részében pihenés a program (van akinek ez a kulcs elvesztését jelenti), Csabiék az oxigén bárban lazulnak, mi pedig össze vissza Marsa Shagra teljes területén. Vacsi, sisha, majd egy rövid csevellyel zárjuk az estét. Senkit nem kell ma sem elaltatni!
7. nap
Utolsó nap Marsa Shagrában, tehát még mindig nem hittük el hogy ez a vulkán tényleg keresztbe tesz nekünk. Már csak 4en vállalkoznak merülésre, a csoport nagy része megnézi Marsa Alam city-t délelőtt. A város elég kihalt (még csak 5 éve hogy az első épületeket felhúzták a főutcán ahol sétáltunk), bár nem annyira kihalt hogy rögtön 4 bazáros ne talált volna meg minket és ajánlottak volna „nagyon különleges” árat mindenért. Mindenki vesz bégül valami apróságot, kicsit vágtak át csak minket, úgyhogy büszkék vagyunk alkudozó tudományunkra. Még egy szószerint gyors megálló a kikötőnél, ahol megnézzük a szafari hajókat és reméljük, hogy nem integet vissza nekünk egyikről sem a repülőn megismert két cimbora. Ebéd után azért már kezdünk izgulni, vajon hogy lesz a vasárnap hazamenetel, de végül kiderül hogy ami a vulkánnak rossz érzés rossz érzés, az nekünk jó érzés jó érzés vagy fordítva??? A lényeg hogy még maradunk: no plane to Hungary!
Este mindenki egy kicsit nyomott, úgyhogy sörözés, képnézegetés és találgatjuk a hazajutás lehetséges közlekedési eszközeit és útvonalait.
8. nap
13 Egyiptomban ragadt magyar turista egy napja: Reggel nem kell időben kelni. Nincs más dolgunk, mint kideríteni, hogy mikor és hogy jutunk haza.
Reggeli és sznorizás, séta, napozás és sör, kinek mi jön be. Ebéd után körülbelül ugyan ezt folytatjuk, nehéz az élet. Délután azért Intuttorunk tart egy kis advance oktatást és egyesek kihasználják még a merülési lehetőségeket. Vajon ez volt az utolsó nap?
9. nap
Benne leszünk vajon a tévében vagy csak a vulkánt mutatják?
Ma teljesen átadtuk magunkat a pihenésnek, nem mintha eddig nagyon keményen dolgoztunk volna. Mindez leginkább abban merült ki, hogy többet ettünk, mint bármelyik előző napon.
Karcsi már extra söröket kap, mert túllépte a határt, Grétiről pedig nem teljesen hiszik el, hogy ekkora sörmennyiség mellett ő itt búvárkodik…
Pancsolunk és jó magyar ember módjára, kibeszélünk mindenkit, aki a szállás területén él és mozog. Csendesen telik el a nap.
Elég fixnek tűnik az esti indulás, úgyhogy pokolunk és készülődünk. Azért csak hogy ne legyen stresszmentes a hazaindulás, van még egy vulkán ami elkezdte magából ontani az airpor-t, de mi akkor is hazamegyünk! Kicsekkolunk, vacsorázunk, elköszönünk Homartól és Pálinkasráctól, reméljük hogy egyszer visszajöhetünk, de ha lehet kérni akkor ne ma.
Kisbuszra megint felkötik a cócmókjainkat, irány Hurghada a kicsit para sofőrrel. A 3 és fél órás út alatt nagy csend van a kocsiban, mindenki alszik, vagy legalábbis próbálkozik. A repülőtéren sajnos már az első checkponton nem engednek át minket. Nem tudni mi lesz, úgy tűnik, hogy mégsem mehetünk haza. Félreállítanak minket és várunk, várunk és várunk. Végül éjfél körül becsekkolhatunk, meghalljuk az első magyarokat a sorban. Hajnali 4ig még van időnk végigjárni a bazársort és elkölteni a maradék pénzünket. Még akkor sem biztos, hogy Budapestre érkezünk e vagy máshova amikor már a gépen ül mindenki. Leszállunk Sharm el sheikhben, ott felszedünk még egy pár turistát, végül bemondja a pilóta hogy Budapest a célpont. Hurrá, akkor aludhatunk végre. Reggel 8:20ra érkezünk meg, ami kb 34 óra késés az eredeti érkezéshez képest. Minden csomag megvan, mehetünk haza: ez jó érzés jó érzés! ?
Márti, nagyon büszke búvárkártya tulajdonos